A magyar űrkutatásról
A magyar űrkutatás és űrtevékenység – Bay Zoltán úttörő Hold-radar-kísérletétől Kármán Tódor tudományos tevékenységén és Farkas Bertalan űrutazásán át a Pille dózismérő kifejlesztéséig – 75 éves múltra tekint vissza. A hazai kutatóműhelyek, tudományos intézetek, sőt immáron gazdasági szereplők képességei nemzetközi viszonylatban is kitűnnek.
Magyarország számára stratégiai érdek, hogy megőrizze és fejlessze a világűrben folytatott tevékenységekhez szükséges kompetenciáit, törekedjen arra, hogy az űrtevékenységben tapasztalható élesedő nemzetközi versenyben erősítse pozícióját, építve a több évtizedes múltra visszatekintő iparági hagyományaira.
Ennek szellemében született döntés arról, hogy 1980 óta első alkalommal Magyarország ismét űrhajóst küldjön a világűrbe, aki a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) teljesít majd szolgálatot, hogy önálló magyar kísérletekkel és magyar fejlesztésű műszerekkel vegyen részt a nemzetközi küldetésben. Ez a lehetőség gazdasági jelentőségét és tudományos értékét tekintve is egyedülálló, de szignifikánsan hozzájárul a magyar űripar, űrkutatás területén tevékenykedő kutatóintézetek és tágabb értelemben véve a természettudományos területek népszerűsítéséhez is.
Magyar mérföldkövek az űrkutatásban
1946
Bay Zoltán és csoportja 1946-ban, Budapesten hajtotta végre a világhírű Hold-radar-kísérletét, amellyel kezdetét vette a magyar űrkutatás máig tartó sikertörténete.
1957
A Szputnyik-1 műhold felbocsátását megelőzően 1957-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémián az optikai műholdkövetéssel foglalkozó kutatócsoport. Tehát 1961-ben Ferencz Csaba mérnökhallgató vezetésével létrejött Rakétatechnikai Tudományos Diákkör, amely lefektette az alapjait az ELTE, a BME és az ELKH EK űrkutató csoportjainak. Ezek napjainkban is sikeresen működő kutatóműhelyek.
1967
Az első komoly fellendülést az Interkozmosz együttműködéshez való 1967-es csatlakozás hozta el. 1970-ben a felsőlégkör kutatása céljából indított Vertyikál–1 kutatórakétán repült az első magyar űrműszer, a Tánya mikrometeorit-csapda. A műszer 1972-ben az Interkozmosz–6 műholdon már Föld körüli pályán is bizonyított.
1980
A magyar űrkutatás aranykora Farkas Bertalan 1980-as űrrepülésével köszöntött be: a legnagyobb budapesti és vidéki egyetemeken, kutatóintézetekben űrkutató csoportok alakultak. Ezek az űrdozimetriával, az űrélettan, az űranyagtudomány kutatásával kapcsolatban világszínvonalú eredményeket értek el, és megalapozták az űrkutatás ma is létező kereteit.
1986
A Vénusz és a Halley-üstökös vizsgálatára indított Vega–1 és Vega–2 űrszondák műszereit a szovjetek mellett Magyarország és Csehszlovákia biztosította.
1991
Az Interkozmosz együttműködés megszűnését követően a volt szocialista országok közül elsőként kötöttünk együttműködési megállapodást az Európai Űrügynökséggel (ESA). Hamarosan megalakultak az űrkutatás eredményeit használó első űripari cégek. 1998-ban részeseivé váltunk az Európai Űrügynökség tudományos eszközök fejlesztését célzó PRODEX programjának, majd 2003-ban a tagságra való felkészülést segítő úgynevezett PECS-megállapodást kötöttük az Európai Űrügynökséggel (ESA). Magyarország 2015-ben vált az ESA teljes jogú tagjává.
2021
Az elmúlt 75 év kevésbé közismert, de tudományos körökben elismert és világszínvonalú eredményeinek méltó folytatása a 2021-ben induló HUNOR Magyar Űrhajós Program.
